A Stellet licht egy klasszikus történethez és bizonyos értelemben klasszikus történetmeséléshez tér vissza (természetesen a kísérletezőbb művészfilm kategóriáján belül). Cserébe viszont átélhető drámát és igazi szépséget kapunk, a film utolsó kb. fél órája meghökkentően szívszorító. Az utolsó néhány perc meg aztán tényleg igazi remeklés. Ami nagyon izgalmas az a történetet illeti: tulajdonképpen Carl Dreyer csodálatos Ordet c. filmje (ami szerintem egyébként a valaha készült egyik legjobb film) lett újraforgatva, ez a végére teljesedik ki, de az a fantasztikus, hogy itt is átélhetjük a katarzist, hiába látjuk közel ugyanazt. (Coleman)